A labor munkatársainak érintőképernyőn kellett tudniuk összeállítani a többlépéses kémiai keverési recepteket — hőmérséklet-görbét, keverési sebességet, pontos anyagadagolást —, és biztonságosan futtatni azokat, anélkül hogy kézzel kellene írniuk a gépnek.
A legnagyobb technikai kihívás az élő, byte-szintű, kétirányú kommunikáció volt a valódi laborhardverrel — hőmérséklet-szabályozóval, keverőmotorral, adagoló fecskendőkkel, szelepekkel — egy soros porton keresztül, ahol a magas szintű, deklaratív recepteket valós időben kellett alacsony szintű, imperatív hardverparancsokra fordítani, úgy, hogy a gép soha ne kerülhessen veszélyes állapotba.
A vezérlő egy Raspberry Pi-n fut a laborban, gyakran megbízható internetkapcsolat nélkül, ezért a teljes rendszernek offline is működnie kellett, korlátozott hardveren is gyorsan kellett reagálnia, és egy összeomlás vagy áramkimaradás után magától kellett helyreállnia — miközben a felület folyamatosan szinkronban tartja magát egy futó recept valós állapotával, nem egy állandó kapcsolatra támaszkodva.